Ezt a szót tanultam.

 "Asszertív készségek gyakorlása

Ez elsőre nagyon bonyolultnak hangzik, pedig egy nagyon fontos dologról van szó. Sok szociálisan szorongó ember nem mer kiállni a jogaiért, nem veszi fel a kesztyűt bizonyos helyzetekben, de úgy is mondhatom, hogy inkább enged mások manipulációjának és erőszakosságának. Az asszertív készségek gyakorlása arról szól, hogy ezekben az általában kerülendő, kellemetlen helyzetekben hogyan tudsz helytállni."

 És ez nagyon bejön. Érdekes módon a valóságtesztnek amit a tudatos álom eléréséhez használok van egy érdekes mellékhatása. Az ébrenléti valóságba képes belecsempészni egy olyan érzést, hogy tudatos álmodásban vagyok. Egészen hihetetlen élmény. Akarom! Nem történik közben semmi másképp mint egyébként, de az a látásmód amit generál, pffff!

 Egyik éjjel arra ébredtem, hogy egy nyest sír.

Előzmények: itt vidéken közel a természet. Mindenféle állat lakik házon belül és kívül, teljesen általános, hogy éjszakánként nyestek garázdálkodnak a padláson, békák az ágy lába körül denevérek meg valahol kint.

Idén az újdonságot egy lódarázs fészek jelentette a padláson. természetesen megint az volt, mint már párszor megcsináltam normál darázsfészkek esetében: tavasszal láttam egy kis valamit, amiről tudtam, hogy a lódarazsak gyártják, fent az egyik tetőlécen. Gyorsan elhessegettem a gondolatot, hogy ebből bármi komoly lehetne. Most már elég rendes mérete van, nem szívesen közelíteném meg, de még távolról is sci-fibe illő percegés hallatszik felőle.

A síró nyest előtti éjjelnél pár nappal korábban hajnalban nagy ficánkolás volt a fejem felett. Futkorászás, kopogás, kaparászás. Sokáig hallgattam, nagyon fontos dolga lehetett a nyestnek, de amikor a fejem fölötti farostlemez álmennyezetről hallottam a kapirgálás, gondoltam már felkopogok. Ez már sok volt neki mert csönd lett, én viszont nem tudtam vissza aludni.

Két éjszakával ezelőtt amúgy is rosszul aludtam. A síró nyest könnyen felébresztett, és ilyen hangot még nem hallottam soha. Olyan volt mint amikor egy kutyának rálépnek a lábára csak nyest hangon. Azt hittem megint reggel, kora hajnal felé jár az idő, de még csak 1/2 3-at mutatott az óra. Úgy észleltem a hang a padlásról jön, és rögtön arra gondoltam, mi van ha megcsípte egy lódarázs, és mi van ha ebbe belepusztul, és mi van ha ott a padláson, és mi van dögszag lesz ebben a kánikulában, és le sem lehet hozni a tetemet mert a lódarazsak azonnal támadnak. Azóta sem tudom, hogy ez történt-e. Padlásajtót még nem nyitottam ki, de ha mégis ott lenne egy nyest tetem akkor sem biztos, hogy elérhető helyen.

Viszont kiraktam a szobából egy nagyobb kisbékát, aki már napok óta mocorgott itt éjszakánként.

 Elkezdtem lövöldözős játékkal játszani. Azon kívül hogy éppen jól elszórakoztat, remélem, hogy fejlődik tőle az aktív agresszióm. A passzívban szerintem jó vagyok, de van egy olyan gyanúm, hogy a megfelelő személyes kommunikációhoz sokkal izmosabb aktív agresszióra van szükség. Most még lelkifurdalásom van, ha véletlenül nem hagyok valakit szóhoz jutni, és ez ebben a világban helytelen. Egyáltalán nem kellene a szívemre venni, ha akadályozok valakit bármiben is. Legalábbis úgy látom, hogy ez másoknál így működik. Még valami frankó küzdősport kellene, ahol ezt real life-ban is lehet gyakorolni, csak az a baj, hogy ahhoz el kellene mennem emberek közé.

 Eddig nem tudtam, miről is szóljon ez az egész irkálás, de adja magát, hogy valszeg a szociális fóiáról fog szólni közvetlenül vagy közvetetten. Na ez jó, máris közelebb kerültem a fő áramláshoz. :)

Mikor rájöttem, hogy ennek a jelenségnek, az én milyenségemnek nevet is lehet adni, megkönnyebbültem. Jó érzés nem annyira kilógni a sorból. Ha valami hülye helyzet van, nyugodtan dobálózhatok azzal, hogy "bocsi, de nekem szociális fóbiám van". Ezzel még jár egy olyan érzés is, hogy kicsit tovább passzoltam a labdát azzal, hogy mindenki örülhet, hogy neki nincs ilyenje, és büszke lehet rá, hogy ebben a f¤sban ilyen jól tud mozogni. :P

Pár pillanatra az is fölmerült, hogy eljárok hasonló emberek közé, mert az tény, hogy pillanatnyilag mérhetetlen vágyam van olyan emberekkel lenni, akik tudják mi merre miért. Ezt azért vetettem el, mert azt is pontosan tudom, a hasonló emberek hogyan képesek lefelé húzni egymást, mint tettük azt annak idején egy régi barátnőmmel. Senki sem járt jól. Szóval nem igazán tudom, mit tegyek. Hirtelen megoldáskén agymosásra zsinórba hallgatok egy zenét. Ez jól elterel attól, hogy tenni kéne valamit, és a hülye érzéseken is átlendít.