Eddig nem tudtam, miről is szóljon ez az egész irkálás, de adja magát, hogy valszeg a szociális fóiáról fog szólni közvetlenül vagy közvetetten. Na ez jó, máris közelebb kerültem a fő áramláshoz. :)

Mikor rájöttem, hogy ennek a jelenségnek, az én milyenségemnek nevet is lehet adni, megkönnyebbültem. Jó érzés nem annyira kilógni a sorból. Ha valami hülye helyzet van, nyugodtan dobálózhatok azzal, hogy "bocsi, de nekem szociális fóbiám van". Ezzel még jár egy olyan érzés is, hogy kicsit tovább passzoltam a labdát azzal, hogy mindenki örülhet, hogy neki nincs ilyenje, és büszke lehet rá, hogy ebben a f¤sban ilyen jól tud mozogni. :P

Pár pillanatra az is fölmerült, hogy eljárok hasonló emberek közé, mert az tény, hogy pillanatnyilag mérhetetlen vágyam van olyan emberekkel lenni, akik tudják mi merre miért. Ezt azért vetettem el, mert azt is pontosan tudom, a hasonló emberek hogyan képesek lefelé húzni egymást, mint tettük azt annak idején egy régi barátnőmmel. Senki sem járt jól. Szóval nem igazán tudom, mit tegyek. Hirtelen megoldáskén agymosásra zsinórba hallgatok egy zenét. Ez jól elterel attól, hogy tenni kéne valamit, és a hülye érzéseken is átlendít.