Ezt a szót tanultam.
"Asszertív készségek gyakorlása
Ez elsőre nagyon bonyolultnak hangzik, pedig egy nagyon fontos dologról van szó. Sok szociálisan szorongó ember nem mer kiállni a jogaiért, nem veszi fel a kesztyűt bizonyos helyzetekben, de úgy is mondhatom, hogy inkább enged mások manipulációjának és erőszakosságának. Az asszertív készségek gyakorlása arról szól, hogy ezekben az általában kerülendő, kellemetlen helyzetekben hogyan tudsz helytállni."
Azt hiszem az összes gyakorlásra váró dolog közül erre kaptam fel leginkább a fejem. (asszertív: az arany középút a behódoló és a fenyegető között; kellő határozottságú és öntudatú. asszertivitás: az önérvényesítés képessége)
Miért is van erre szükség? Tudom, hogy képtelen vagyok kiállni a saját jogaimért. Sokkal előbb állok ki más jogaiért. Miért nem gyakorolják inkább ezt az "egészségesek"? Miért kell nekem megtanulni saját magamat érvényesíteni? Akkora faramuciságot látok ebben az önérvényesítés szóban, el nem tudom mondani.
Van egy gondom ami kapcsolódik. Kaptam egy gondolatot, mégpedig azt, hogy nem biztos, hogy bennem van a hiba. És ez egy nagyon erősen meggyökeresedett gondolat lett. Akadályoz abban, hogy teljes meggyőződéssel ki akarjak lábalni a szociális fóbiából. Mert: azt kell hinnem, a szociális fóbia nem véletlenül alakul ki annyi embernél amennyi. Nem véletlenül vannak nagyobb számban nők diagnosztizálva. Nem biztos, hogy nekünk kellene "felfejlődni" olyan szintre mint a többség van. Mi van, ha ők azok aki tévúton járnak? Mi van, ha addig amíg olyan környezet van teremtődve, ami pl. a szociális fóbiát életben tartja, addig hiába is gondolkozunk világmegváltáson? Ha kezeltetném magam, hogyan ne veszítsem el azokat a képességeket, amiket így szereztem? Lehet, hogy fontosak.
