Ez az egész kommunikáció téma a halálom. Még az is lehet, hogy az irdatlan mennyiségű feltételezésbe fáradok bele, ami az emberek között zajlik. És az a helyzet, nem tudom, hogy lehet az érintkezést feltételezések nélkül csinálni. Kéne kitalálnom egy példát, mire is gondolok.

Pl. valaki ül egy asztalnál, és át akarok menni mögötte, de nem férek el. Először próbálkozom. Itt már elindul a feltételezési hullám, a felsoroltakból tetszőlegesen lehet választani, de egyszerre több is előfordulhat: biztos nem vette észre, hogy ott állok, és át akarok menni; mekkora egy tahó, hogy nem enged át; jó sok dolga van, megvárom, míg végez és szólok; ha szólok, hogy át szeretnék menni, biztos azt hiszi, direkt bosszantani akarom; remélem nem gondolja, hogy rossz helyen ül; a fenébe, hogy lehet így ide ülni!; akkor én itt most átmegyek; stb... Valamit választani kell, és aszerint cselekedni. Egyszerűen kivitelezhetetlen, hogy azt mondjam: figyelj, nem akarlak zavarni, de most szeretnék itt átmenni mert van ott valami amit el kell intéznem. Oké, igaz, hogy nem kivitelezhetetlen, de a nap ébren töltött óráiban sorozatosan érnek ezek az izék, és ember legyen a talpán, aki minden egyes esetnél megcsinálja, hogy minden infót közöl a megnyilvánulásával kapcsolatban. Fú de nehéz ezt is részletesen leírni. Nem is tudom megcsinálni, már most elfáradtam.