Ma végre bejutottam egy évek óta nem használt levelezésembe, ami fölszabadított egyéb más, ezer éve elfeledett regisztrációkat. Kiderült például, hogy Twitter fiókom is van, amit nagyjából nem sokkal azután el is felejtettem, hogy először beléptem rá.

Abban az időben, mikor használtam ezt az e-mail fiókot, kísérleti jelleggel alteregó karaktereket próbáltunk ki néhányan. Nekem is volt, és most kicsit visszapillanthattam erre az időszakra. Nem az első eset, hogy meglepetésként ér, amikor egy általam írt, ám alteregó által publikált bejegyzést visszaolvasok. Bár emlékszem arra amikor megírtam, mégis kicsit olyan, mintha egy másik ember szövegét olvasnám. Egyáltalán nem ijesztő, inkább érdekes. Olyasmi, hogy "nahát, ilyet is tudok".

Ez a Twitter cucc meg egyáltalán nem fura, hogy elfelejtődött. A "fő karakterem" aki most is írja ezt a bejegyzést, nem akar regisztrálni a Twitterre. Így nem is fog felesleges dolgokat a fejében tartani. 

A másik, hogy visszatekintve tök érdekesnek tűnik ez az öt évvel ezelőtti időszak. Volt egy tágabb társaság a világmegváltás óhajával, és bár szokás szerint nem tekintettem magam közéjük tartozónak, mégis az voltam, és megmosolyogtatnak az akkori emlékek. Viszont az milyen hülye dolog már, amikor az ember úgy általában (mert szerintem mindenki) a múltat utólag élvezetesebbnek látja. Ebből kiindulva öt év múlva boldogabbá fog tenni ennek a blognak a visszaolvasása, minta milyen most vagyok, éppen írás közben.