Legalább két helyen lakom. Tegnap megérkeztem az egyik otthonomban, ahol már vagy négy hónapja nem jártam.

Ez egy extrém hely. :) A szobába belépve mellbe vágott a hideg (pedig kint is borzongtam, dél körül esni kezdett), és a páratartalom mérő mutatója 98%-on állt. Ilyen még sosem volt, eddig csak a 90-ig merészkedett. Vittem magammal száraz újságpapírt és száraz gyufát. A nyirkos fára viasz szoktam csepegtetni, hogy jobban égjen. Amíg a kályha fűteni kezdett én kimentem melegedni.

A kert még télies. Az articsóka megint tönkrement, már negyedik éve próbálkozom vele. Ősszel gyönyörű volt, de most csak egy rothadt kupac vakondtúrásokkal körülvéve. Ma tudtam meg, hogy nem szokta bírni a telet. Ezt sosem írják rá a vetőmagra.

Egyébként minden rendben itt. Nem törtek be, nem dőlt össze semmi.

 az írásra csak akkor van, ha van valami érzelmi töltés. Most a mutató semmilyen irányba nem leng ki.

Viszont arra gondoltam, ha ürül a mélyhűtő fogok házi fagylaltot csinálni.

 Mondhatni elbuktam a sörös próbát. :) Túl jól éreztem magam ahhoz, hogy a sértettséget teszteljem, így megosztottam a sört a többiekkel. Aztán mikor már jó ideje elfogyott, lett volna rá alkalmam, de akkor már mindegy volt.

Más bajom van. Valahogy nem működök megfelelően. És hazafelé jövet elég morcos voltam attól a gondolattól, hogy meg kéne tanulnom jópár kommunikációs fogást, mert valahogy félre vagyok értve. És semmi kedvem nincs ilyesmit megtanulni. Akkor már inkább az elszeparálódás. De majd még ezen gondolkozom.

 ... miről is írnék, ha nem ide írnék hanem saját magamnak. A sértődésről. 

Ma történt, sőt alig egy órája, hogy megnéztem egy nőnapi videót. Egy férfi valami olyasmit mondott, hogy a nőnek egy képessége az, hogy csak van, és azon kívül nem jó semmire. Erre valaki egy olyan megjegyzést írt a videóhoz, hogy ez a férfi egy látens bódhiszattva. Először is egy icipicit ingerült lettem azon, hogy mi a fene az a látens bódhiszattva, és miért kell annyit külföldiül beszélni. Aztán megnéztem a guglin, és kiderült, hogy az szó szerint rejtett megvilágosodott embert jelent. Késztetést éreztem, hogy a megjegyzés után odaírjam ezt a fordítást, és eszembe jutott, hogy ez rögtön úgy tűnhet, kekeckedni akarok. El is gondolkoztam rajta, tényleg kekeckedni akarok? Ha igen, minek? Ha nem, hogyan lehet úgy lefordítani a szöveget, hogy senkinek se legyen kellemetlen?

Nyilván túlbonyolítom. Azt feltételezem, hogy ha én nem értek minden idegen szót, simán lehetnek mások is, akik így vannak vele. Hm... ez de nehéz téma, és mennyi gondolat van ami eszembe jutott ezzel kapcsolatban. Igen, értem én, ha nem értek valamit nézzek utána, és tanuljam meg. Igen, értem azt is, hogy egyszerű nyelvezettel nem hangzik a mondanivaló olyan jól, és nem is lehet olyan pontosan kifejezni. Tudom azt is, hogy a megfelelő szó (még ha nem is mindenki érti) sokkal inkább átadja az általa közvetítendő érzést (főleg azoknak, akik értik).

De a sértődés nem ide kapcsolódik. Hanem azon gondolkoztam, megsértődjek-e a női nem nevében. És milyen érzés lett volna, ha nem a számítógépen olvasom ezt a megjegyzést, hanem ott vagyok személyesen amikor elhangzik. És ettől igen kellemetlenül éreztem magam. Mert arra kellett gondoljak, csomó férfi van aki csakugyan ezt gondolja, és bizonyára meg is van az okuk rá, hogy ezt gondolják. Szar ügy.

Na és ezen az érzésen kezdtem el gondolkodni. Mert a sértettségnek fizikai tünetei vannak. Ez is valahol a mellkas táján érezhető mint a legtöbb érzelem, kicsit szorító, kicsit sürgető, kényszerítő. Kicsit fojtogató is. És hogy honnan jön ez az érzés? Miért? Mi okozza pontosan? És miért pont ezt? Arra gondoltam, elvégzek egy kísérletet. Ismerek egy olyan környezetet, ahol ilyen és egyéb kellemetlen érzéseket könnyű nálam elérni. El fogok oda menni. És viszek magammal egy barna sört. Ez nem túl drága, kicsit erősebb mint a világos, de mégsem pálesz kategória alkohol ügyileg. Ha olyan témára terelődik a szó, meghúzom az üveget/dobozt, és megnézem, változik-e a kellemetlen érzés és ha igen hogyan. :D Persze-persze, az alkeszok ezt már régóta gyakorolják, és biztosan sokat tudnak is róla, de én nem vagyok az alkesz, és pusztán tudományos megfigyelést szeretnék tenni.

 Azért az nem semmi, mire egyáltalán írhatok ide, min át kell menni. Azt a címet akartam adni ennek a blognak, hogy "nemtudom" de természetesen kiderült, hogy már létezik. És a "nemtudomka" is. Az olyan kérdésekre, mint hogy " mi legyen a blog címe?" általában azt szoktam beírni ami először eszembe jut. És a nemtudom azért jutott eszembe, mert valószínű ez a válasz sokszor eszembe jut. Még óvodás koromban keresztanyám egyszer elkeresztelt nemtudomkának, nagyjából emlékszem is az életérzésre, amikor mindenféle hülye kérdéseket feltettek a felnőttek, ami nekem semmit nem mondott, talán nem is érdekelt, vagy nem érintett semmilyen módon. Naná, hogy a legkézenfekvőbb válasz az volt, hogy nem tudom. Hm... bár asszem arra is azt válaszoltam, amikor megkérdezték hogy hívnak. :) Azért azt hozzáteszem, nem gondolnám, hogy hülyegyerek voltam.

Ja igen. Szóval ez a blog... Próbáltam mindenféle elsőre eszembe jutó szót beírni, de már mind foglalt volt. Ilyenkor általában berágok, azt választom, hogy milegyenaneve, vagy afenemarmegintnemjo de most összeszedtem magam. Szerintem az hogy fikarcnyi, elég rövid és frappáns, és arra utal, fikarcnyit sem tudom, miről írjak, meg úgy egyáltalán.

Meg különben is. Mi a jó abban, ha mindenki tudja, mi történt velem, vagy mire gondolok éppen? Na pont ezt akarom most kipróbálni. Én is kíváncsi vagyok, mennyi türelmem lesz ehhez. És arra is, ha írok egyáltalán miről fogok írni. Mert hogy nem tudom. Semmi tervem sincs.