Az elmúlt napokban két olyan dolgot is csináltam, ami túlmutat a képességeimen. Alkudtam(!) egy jelentős összeget munkadíjból, és szívességet kértem egy idegentől. Mindezek annyira hihetetlenek számomra, hogy alig térek magamhoz. Úgy érzem, ezek után jöhet bármi. (Majd elmúlik.) Mindenesetre elég büszke vagyok magamra. Amúgy ezt a dolgot, hogy büszke lehetek magamra, egy aspi kollégától tanultam, (A kollégát itt úgy értem, hogy valaki, aki szintén nehézkesen mozog a nagyvilágban), akinek ez egy kedvenc kifejezése szokott lenni.

Visszatérve erre a frenetikus két dologra (ami ugye másnak csettintésre megy), úgy jöhettek létre, hogy nyomás alatt voltam. Vagy megcsinálom, vagy valami rosszabb helyzet lesz, amit majd még nehezebb lesz megoldani. Néha ez a nyomás segíteni szokott, hogy elintézzek valamit, és ne halogassam.