Tegnap mondott valaki olyasmit, hogy lehetne több barátom, ha nem ijeszteném el őket. Én meg erre azt válaszoltam, hogy nekem ez az elijesztés egyfajta szűrő, hogy aki megmarad az oké. Sajna nem kérdeztem meg, miért is gondolta, hogy elijesztem az embereket, hanem szokás szerint rögtön úgy vettem (az ilyesmiben nagy vagyok), hogy ez úgy van. Na de asszem mindjárt meg fogom kérdezni e-mailben.

Egy régebbi bejegyzésemben már utaltam erre a dologra amúgy, de mégis csodálkozom, hogy más is észrevett ilyesmit.

Egyébként nagy álmom, hogy találok olyan társaságot, ami a legrosszabb arcomat mutatva (ami szerintem teljesen elmebeteg) is elfogad. Azon kívül nem várja el, hogy megtanuljak spécin kommunikálni, de a legnagyobb lehetetlenség: hogy nem különböztet meg a kommunikációm milyensége miatt. Úristen, ha egyszer megtapasztalnám ezt az élményt! Na jó, már majdnem volt hasonló, de mindig valahogy elrontódik.